A legenda szerint a középkorban a helyi földesúr minden vasárnap megvendégelte valami húsos ebéddel a melósait, és így alakult ki a sunday roast fogalma. Hát én ennél sötétebben látom a dolgokat, a földesurak meg amúgy is általában ortó nagy furkók voltak, úgyhogy inkább azt az elméletet osztom, miszerint akkora volt a csóróság, hogy csak heti egyszer ettek húst az emberek. És ez a nap általában vasárnapra esett, mert jó esetben aznap pihenhettek. A lényeg, hogy ez a szokás már jó rég óta működik az angoloknál, ezt bizonyítja az is, hogy egy csomó étterem a vasárnapi ebédidő alatt is nyitva van. Legutóbbi londoni kiruccanásunknál az egyik vasárnap a társaság nagy része megbízható másnaposságának áldozott, így vendéglátónk egy tökéletes sunday roast-ot készített nekünk, enyhítve a fájdalmakat. Álljon itt egy recept, melyet Frik barátom ihletett, akinek egyébként a fényképeket és annyi mást is köszönhetünk.
Rozmaringos báránycomb gravy mártással és sült burgonyával
Hozzávalók:
- 1 báránycomb (próbáld meg valami tisztességes helyről beszerezni vagy sohasem készül el, bár remélem ezt már nem is kell mondanom)
- gyökérzöldségek (opcionális)
- 3 fej mogyoróhagyma
- 1 fej fokhagyma
- néhány szál rozmaring
- só, frissen őrölt bors
- olívaolaj
- szárnyas alaplé vagy demi glace vagy száraz vörösbor (bár simán kipróbálhatod portóival is, az egészen más élmény)
- 2 kg újburgonya, parázsburgonya vagy bármi amit szeretsz, csak a héja ne legyen ehetetlen, ha megsütöd
Tök egyszerű az egész, aprítsd fel a fokhagymát, keverd össze a sóval és a borssal, és tedd félre egy edényben. Ezután vágd fel nagyobb darabokra a hagymát, a megpucolt zöldségeket és tépkedd le a rozmaringágról a kisebb hajtásokat. Közben melegítsd elő a sütőt 180 fokra. Ha ez megvan, akkora hús felületén ejts apró bemetszéseket, mindjárt megtudod miért.
A fokhagymás, sós, borsos keveréket alaposan masszírozd bele a húsba. Igen, masszírozd, mert később hálás lesz érte. Már majdnem kész, most a letépkedett rozmaring hajtásokat az előbbiekben ejtett vágásokba egyesével dugd bele. Olyan lesz, mint egy sündisznó. Egy fantasztikusan illatos sündisznó, köszönhető ez a bors, fokhagyma és rozmaring áldásos tevékenységének. A legjobb, ha ezen a ponton nem gondolsz bele, hogy milyen állat is lesz ez, amikor elkészül, elég lesz akkor éhen halnod, amikor megérzed az első illatokat a sütőből.
Önts egy kevés olajat a tepsi aljára és rendezd el szépen a zöldségeket és a hagymát. Ezzel megágyaztál a húsnak, ettől is nagyon boldog lesz. Itt nem árthat, ha egy kis vörösbort löttyentesz a tepsibe, de igazából ki is hagyhatod, ha inkább te innád meg. Szóval a zöldségekre rá a hús, fedd be az egészet alufóliával, és küldd be a sütőbe két órára.
Most van időd foglalkozni a vendégeiddel, a kedvenc sorozatoddal vagy amivel csak akarsz. Azonban, ha eltelt egy óra, kezdj neki a köretnek. Vágd ketté a krumplikat tedd őket egy tálba és locsold meg őket alaposan olívaolajjal, miközben bőségesen sózd is meg. Ha maradt némi rozmaringod azt is csapd hozzá. Dobáld be őket egy tepsibe és told be a sütőbe a hús alá. A burgonya méretétől függően kb 45-65 perc alatt elkészül. Úgy időzítsd, hogy még hátra van a mártás, miközben a húsnak is pihennie kell kb 10 percet.
Szóval éhenhalsz az illatoktól, de amint kivetted a húst a tepsiből, fedd le egy méretes alufóliával, és legalább 10 percig pihentesd. Közben készítsd el a mártást. A legjobb ha egy kis alaplevet öntesz a tepsibe és felkaparod az odaragadt dolgokat. Persze a vízzel sem hibázhatsz nagyot, de azért remélem van némi alapleved a fagyóban. Ezekben van a lényeg, ki ne hagyd ezt a lépést. Ha sikerült, akkor öntsd át egy lábosba a tepsi tartalmát és engedd fel kb másfél deci borral. Mire a krumplid megsül és a húsban eloszlanak a nedvek, addigra pont kifő belőle az alkohol, besűrűsödik és csak a mártás marad. Kész is vagy! A húst tedd egy tálba vagy a legjobb, ha egy megfelelő méretű vágódeszkán tálalod. Az úgy sokkal menőbb. A krumplit is borítsd egy nagy tálba, majd mindenki szed magának annyit amennyit akar. Fogj egy szűrűt és szűrd bele egy edénybe a mártást. Nyilván egy mártásos edényben kéne tálalni, de az asztalnál ülők számára ez már tökmindegy, csak vidd oda valamiben és ehessenek végre. Ennyi. Nincs nagy megfejtés, semmi extra, de az angol konyha nem is arról szól. Ha elkészítetted csak utána mondhatod, hogy az angol konyha borzalmas, unalmas, vérgáz valami. Persze nem fogod..
Kövesd a blogot a közösségi oldalakon is!
