Klasszikus történet. Meghívtak, megetettek, megitattak és azt mondták, hogy ha tetszett, akkor írjak róla pár sort. Tetszett. Ha nem jött volna be, akkor ezeket a sorokat sem olvasnád, a helyre meg nem mennék többet. Persze, a Gozsdu udvar és  nemrégiben ott nyitott legtöbb új hely meglehetősen sznob közönsége, árképzése és vendéglátáshoz való hozzáállása távol áll tőlem, de a DiVinoban kellemesen csalódtam. Szóval a hely frankó.

A lényeg amiért meghívtak, az új tavaszi étlap bemutatása volt. Már az rendben van, hogy minden évszakban cserélődik pár fogás az étlapon, törekedve a szezonalításra, de imádom és a legélhetőbb megoldásnak tartom egy étteremben, ha az étlap nem tartalmaz millió fogást, a mexikói konyhától az olaszig. Ez ugyan nem étterem, de a bor mellé nem árt enni, ismerve a magyar alkoholfogyasztási szokásokat. Mert meglepő módon nem külföldi arcokkal van tele a hely, hanem magyar fiatalokkal, akik munka után beülnek meginni pár pohár bort és esetleg itt is vacsoráznak. Természetesen nem árt megmutatni a magyar borokat a külföldi közönségnek is, de bőven van mit mutogatni a minőségi borfogyasztásról hazánk fiainak is. Hát ennyit tud a hely, pont annyit amennyire nagy szüksége van ennek a városnak. Azt azért még illik megemlíteni, hogy a DiVino minden este teltházzal pörög, egy komoly brand alakul körülötte, így hamarosan megnyílik a franchise harmadik, debreceni bárja is és ha minden jól megy, akkor a győriek is hamarosan örülhetnek. Ennyit a cégről, menjünk rá a kajákra és a borokra, úgyis az a lényeg.

Az esemény házigazdája Hernyák Tomi etyeki borász volt, aki a DiVino Gozsdu állandó borász házigazdája, akárcsak Miklós Csabi a Bazilikánál. Az utóbbi fiatalember tartotta egyébként a szokásos szerda esti fogadóórát, így természetesen az ő egyik borát is megkóstolhattuk. Ja, ilyen fogadóórák minden szerdán vannak, érdemes nézni a Facebook oldalukat és ellátogatni. Ingyen kaphatsz némi szakértelmet és bort. Nincs benne kockázat.

Megérkezésünk után nyilván az arcunkba toltak egy pohár remek bort, tartsák meg jó szokásukat és kisvártatva vendégvárónak egy komoly sajttál került az asztalra. Szokás szerint mindenki udvariaskodva nézegette a kézműves sajtokat, de én elég nehezen tudok ellenállni a meleg házi kenyérnek és a kézműves kakukkfüves érlelt sajtnak, ordasajtnak, füstölt sajtnak, ordakrémnek, házi vajnak. Az ordakrém és a kakukkfüves történet kiemelkedően jó tétel, mindenképpen érdemes rámenni.

Második fogásnak mogyorós chillis kacsamellcsíkok érkeztek kevert salátával. Na az a mogyorós szósz amennyire egyszerű volt, annál nagyobb élményt adott. Asszem a tisztességes alapanyagok használata itt mutatkozott igazán. Viszont értem én, hogy hús meg csípős meg miegyéb, de a saláta az tényleg nagy tudás volt. Semmi extrára ne gondolj, rukkola, paradicsom stb egy jobbfajta balzsamecettel, de úgy ropogtak a zöldségek, ahogy az meg van írva. Talán a kacsahús egy fokkal lehetett volna puhább, de ez már csak az én nyomorom, nem is érdemes törődni vele.

Főfogásként konfiátált csülök érkezett snidlinges törtburgonyával és vörösboros mártással. A csülök bőre ropogott, a hús omlós volt, de a legmenőbb az a füstös íz volt benne, amit szerintem egy kis faszenes elősütéssel értek el. Bár ez csak az én elméletem, hülye voltam és nem kérdeztem meg, de következőleg pótolom. A snidlinges törtburgonya hozta a kötelezőt, a vörösboros mártás pedig nagyban hasonlított az enyémhez, így nyilván örömmel fogyasztottam.

Ezen a ponton kellett egy kis szünet, mielőtt megérkezett a fish and chips, de addigis szóval tartott (és bátran töltött) Hernyák Tomi, aki egyébként a Junibor azaz a Fiatal Borászok Egyesületének alappillére, mint megannyi borász, akinek a nevét a pult fölötti táblán láthatod. Nézz utána az egyesületnek, céljaiknak, mert menők.
Szóval a fish and chips következett, aminek különlegessége, hogy a klasszikus sörtésztában a sört habzóborra cserélték. Ez egyébként tökre rendben van, én is ki fogom próbálni, úgyis divatos mostanában habzóborral és ciderrel főzni. A fekete tőkehal remek választás volt, a krumpli egyszerű, de tisztességesen elkészítve, de ami kiemelkedően jó volt, az a mártogatósuk. Simán írhatnának róla valami fellengzőset is az étlapra, ahol csak házi mártogatósként szerepel. Semmi bolti majonéz, kizárólag helyben készített cucc, mustárral és az elmaradhatatlan uborkával. A pontos receptet kérdezd a szakácstól, ha már én ismét hülye voltam és ezt sem tettem meg.

A záró fogás természetesen egy desszert volt. Karamellás almatorta. Menj el, próbáld ki, úgy tökéletes ahogy van!

És a borok amiket kóstoltunk. Róluk egyesével nem írnék külön, mert az őzgerinchez jobban értek mint a savgerinchez, de legyen elég annyi, hogy érdemes mindet kipróbálni. Személyes kedvencem a Hernyák Birtok etyeki sauvignon blanc-ja volt. Itt jegyezném meg, hogy szívesen látnám ezeket a borokat az összes nagyáruház polcán. Tudom ez egyelőre csak álom, de imádnám, ha például most a poszt írása közben leugorhatnék egy palackért a sarki közértbe.

Tehát a borok:

•  Hernyák Birtok Etyek: Sauvignon Blanc (2012)
•  Homola Pincészet Paloznak/Balaton: Sáfránykert Olaszrizling (2011) és Parti Szél cuvée (2011)
•  Miklós Csabi, Mór: Moorer Ezerjó 2012