Nyári római kirándulásunkkor nyilván a kajálásé volt a főszerep a rettentő nagy templomok és emlékművek nézegetése közben. Szerencsére a rengeteg turistára rengeteg étterem is jut, persze nem árt kicsit utánaolvasni, hogy hova érdemes betérni, bár enélkül is működik az alapszabály, miszerint a turistautcáktól egy utcával beljebb találjuk meg azt, amit igazán keresünk. De a legjobb hely a Trastevere, ami nappal megmutatja a római hétköznapokat, olyanokat amilyeneket azokban az egyébként rém unalmas romantikus filmekben látunk. Fűszerkertek az ablakokban, szűk sikátorok, ahol százzal jön szembe a robogós helyi ember, eldugott régiségboltok két sok száz éves épület között. Mindenképpen ez Róma legmenőbb helye.
(italytravelista.com)
Ezt akartam látni Rómából, ez az amiért odamentem. A nappali nyugi után éjjel az egész felpezsdül, kinyitnak az éttermek és a bárok, beözönlenek a turisták, utcazenészek és kb mindenki, aki nem a remek olasz zenetévéket szeretné a tévében nézni egész este (egyébként, ha mégis otthon maradnál, keress a tévében éjszaka egy olasz felnőttfilmes csatornát. Bízz bennem, remekül fogsz szórakozni a kapitányjelmezes kiégett táncosfiún és a lepukkant kelet-európai barátnőin, nem is beszélve a potencianövelő reklámból a műsorba bejutott figuráról, aki a műsorból integet haza a mátkájának). A lényeg, hogy ezen a helyen nagyjából mindenhol jót kapsz a tányérodra, de van egy-két kiemelkedő étterem. Jamie Oliver is ajánl egy párat, keress rá a neten.
(greyroutesandtips.com)
Mi is így tettünk, de sikerült egy olyat kiválasztanunk ahol nyolckor nyitottak és nem ártott volna helyet is foglalni. Ja igen, a éttermek legkorábban hétkor nyitnak, előtte ne is indulj neki vacsorázni. Nem árt megjegyezni, hogy attól, mert ez a vigalmi negyed, nem ez Róma elit környéke. Már ami az árakat illeti. Közel feleannyiba került itt egy vacsora, mint a belvárosban és klasszisokkal jobbat is ettünk itt, elképesztő hangulatban. Szóval amit kinéztünk, oda nem jutottunk be, de vele szemben megtaláltuk a Casetta di Trastevere-t.
Elég, ha annyit mondok, hogy másnap is itt vacsoráztunk. Ha arra jársz, nézz be te is. Innen hoztam egy receptet, amit ha beszerzed a legjobb alapanyagokat, simán el tudsz te is készíteni otthon.
Pasta Primavera:
- 500 gr penne
- 400 gr paradicsom szósz
- 3 dkg vaj
- 500 gr paradicsom
- 400 gr mozarella
- 250 gr rukkola
- 15 levél bazsalikom
- 3 ek olívaolaj
- só
- frissen őrölt fekete bors
Első dolgod, hogy a paradicsomokat kimagozd és egyenletes darabokra felvágd. Mondjuk olyan 3x1 centis csíkokra. Melegítsd fel az olajat, öntsd rá a paradicsomszószt, sózd és borsozd és negyed óráig alacsony lángon sűrítsd. Ha ez megvan, akkor dobd hozzá a szobahőmérsékletű vajat és a bazsalikomot. Tíz percig a legalacsonyabb lángon főzd, ennyi bőven elég a bazsalikomnak, hogy kiadja magából azt, amiért annyira szereted. Emlékezz csak vissza a fűszeres dolgokra! El is készült a szuperjó szószod, viszont sokkal frankóbban fog kinézni, ha mindezt egy szűrőn átpasszírozod. Senkinek nincs szüksége a fonnyadt bazsalikomra és a borsdarabokra.
Ha ügyes voltál, közben feltetted a vizet a tésztának. Persze az sem baj, ha csak most foglalkozol vele, a szószod megvár. Tehát miközben az előző posztban leírtak szerint megfőzöd a tésztát, fogd a mozarellát és vágd fel rusztikus darabokra, tépkedheted is. Miközben a tészta fő, ismét melegítsd fel a szószt, és dobd bele a kimagozott paradicsomot. Ahogy a tésztád elkészült, keverd össze a szósszal, másfél-két percig forgasd őket össze és már tálalhatsz is. A rukkolát oszd el négy felé, pont ahogy a mozarellát is, és halmozd a tészta tetejére. Ennyi! Hidd el nekem, még egy olyan húsimádó figura is, mint én, imádja ezt a fogást. Erősen győzködöm magam, hogy a beletett kevés vaj az oka meg a rukkola, de igazából nem tudom. A hozzávalók baromi jó összhangban vannak, és ez a lényeg.