A pizza sokkal régebbi történet, mint gondolnád. A 16. század környékén Bartolomeo Scappi már jegyzett ezzel a névvel ételeket. Ugyan itt még nem feltétlenül élesztővel készítették a tésztát, és a paradicsomszósz sem játszott. Helyette cukrot használtak, feltétnek pedig, mandulát, tojást, szárított és friss gyümölcsöket használtak. Persze, mint minden olasz ételnél , ennél is rengeteg legenda kering, hogy ki és hogyan készítette az elsőt. Egy történet szerint Luigi Campagneri készítette az első ilyen lepényeket, amit aztán Pizza nevű kutyájáról nevezett el. De a klasszikus értelemben vett mai pizzákra emlékeztető ételről az első feljegyzés 1889-ből ered. És igen, ez például egy házhosszállításról szólt, de persze régen minden jobb volt.

(taccuinistorici.com)

Raffaelle Esposito nápolyi szakács, I. Umberto olasz király feleségének, Savoyai Margitnak készített egy klasszikus trikolor színekben pompázó pizzát, amit természetesen utána Margarita királynőről nevezett el. Paradicsom, mozarella, bazsalikom. Pont mint az olasz zászló. Vagy persze a miénk. A lényeg, hogy ez volt az étel világhírű karrierjének első állomása, a pizzák alapja, a margherita. Első körben ezt kell megtanulnod rendesen elkészíteni és utána foglalkozhatsz mindenféle különleges feltéttel, de azt azért tartsd be, hogy a pizza nem a feltétekről szól így 3-4 félénél azért ne tegyél rá többet.

(applecrumbles.com)

Pizzatészta:

• 500 gramm magas sikér tartalmú kenyérliszt (Próbáld ki egyszer 400 gramm kenyérliszt és 100 gramm rétesliszt hozzáadásával is. Én néha így készítem.)
• 7 gramm szárított élesztő (nyugodtan használd ezt a friss helyett, a végeredmény ugyanaz mint, csak kényelmesebb a használata)
• 2 evőkanál extra szűz olivaolaj (remélem emlékszel mit mondtam a többi olivaolajról)
• 7 gramm só (ugye mennyire fontos egy jó mérleg?!)
• 3 deci víz (langyos vagy hideg, otthoni körülmények között tökmindegy)

Ez legyen minden pizzád tésztájának az alapja! Kábé 10-15 perc alatt összegyúrod, úgy hogy a tészta felülete szép sima legyen. Aztán bedobod egy edénybe, lefeded frissentartó fóliával és legalább egy órát meleg helyre teszed kelni. Az egy óra a minimum, de 24 órán belül bármikor felhasználhatod. Én van, amikor csak másnap reggel készítem el. Ebből a mennyiségből három pizzát szoktam készíteni.

Pizza margherita:

• pizzatészta (az előbb leírtak szerint elkészítve)
• két doboz paradicsomszósz (Mindegy milyen, csak olasz legyen, és a paradicsomon kívül ne tartalmazzon mást. Ha a legjobbat akarod, akkor vegyél Mutti Polpa-t)
• 2-3 gerezd fokhagyma
• friss bazsalikom
• 5 evőkanál olivaolaj
• egy csomag mozarella (A legjobb lenne, ha eredeti bivalytejből készült bufala mozarellát használnál, ez viszont nem olcsó. Használd bátran a tehéntejeset, de kérlek legalább egyszer próbáld ki az eredetit)
• só, bors

Az olajat felhevíted, közben a fokhagymát apróra vágod és beledobod. Ráborítod a két doboz paradicsomszószt, sózod borsozod. 8 percig magasabb lángon főzöd, aztán beledobod a bazsalikomot és még két percet takarékon rotyogtatod. Ennyi az egész. Nem  kell oregánó, kakukkfű és miegyéb, amit a strandon tesznek a lángososnál a pizzaszószba.

Elvileg van egy csodás, többszörösére megkelt tésztád. Kapd szét háromfelé, lisztezd be a deszkát és nyújtsd ki nagyjából kerekre. Használd a jó öreg nyújtófát, ne is álmodj arról hogy majd kézzel nyújtod és dobálod a levegőben, mint néhány olasz látványkonyhában. Minek?!

Vékonyan megkened paradicsomszósszal a tésztát, erre alkalmas egy kanál vagy egy szilikon ecset. A mozarellát felvághatod vékony szeletekre és úgy borítod be vele, de akár össze is tépkedheted rusztikus darabokra. Egy átlag otthoni sütő is képes kis idő elteltével 250 fokra felmelegedni, úgyhogy várd meg ezt a pillanatot és told be a sütőbe. 8-10 perc elég neki, attól függően, hogy mennyire szereted ropogósan a tésztáját. A bazsalikomot rárakhatod a kivétel után is, de ha szeretnéd kicsit rásütni, akkor a pizza megsülése előtt egy perccel rakd rá. Ennyire egyszerű.

Mi tegnap kicsit cifráztuk a dolgot, bazsalikom helyett rozmaringot használtam, bacont tettem rá némi olivabogyóval. De ha az alapokat tudod, akkor lényegében bármit tehetsz rá. Oké az ananászt és a porból készített bolognait hanyagold, de nyugodtan nézz szét a zöldségesnél, sőt a mozarella mellé egy kis pecorinot vagy parmezánt is használhatsz. Ha van valami tökös gyümölcsös izű olivaolajad, akkor a végén locsold meg kicsit, mielőtt a vendégeid elé raknád. És igen, van az a helyzet, amikor pizzát rendelünk, de ahhoz rémes másnap kell vagy járásképtelenség. Inkább készítsd el együtt a pizzát a barátaiddal, így mindenki megtanulja hogyan is kell, és valaki csak hajlandó lesz neked csinálni egyet, ha te képtelen vagy rá a kínzó fejfájás miatt.

Kemencében lenne az igazi

A fenti persze nem a megfelelő eljárás a pizza készítésére, legalábbis a Vera Pizza Napoletana szövetség szerint. Ők úgy gondolják a pizza csak és kizárólag liszt, élesztő, só és víz hozzáadásával készülhet, kézzel kell a tésztát gyúrni és a sodrófát is elfelejtheted. Méretbeli megkötésük is van, ez pedig maximum 30 centi. No meg semmi másban, csak fatüzelésű kemencében sütheted, ami legalább 400 fokos. Nyilván az utóbbit elég nehéz lenne otthon kivitelezni. Ha pedig a kert végében van egy kemencéd, akkor hívj meg egy vacsorára, mert nagyon irigyellek. Igérem a piát én viszem! Ha nincs, akkor a legjobb amit tehetsz, hogy beszerzel egy márvány vagy gránitlapot amit a sütő aljába teszel és azon sütöd meg a pizzád. Még egy csomó kajánál hasznát veszed majd. Ezzel a módszerrel kerülhet a sütőd a legközelebb a kemencék által nyújtott hatáshoz. Nem, nem drága. A legjobb ha elmész egy sírköveshez vagy kőfaragóhoz és megalkuszol valami maradék darabra. Az sem fontos, hogy tökéletesen illeszkedjen a sütődbe. Ha televagy pénzzel akkor nézz szét a neten, és vásárolj direkt sütőbe való követ, de az tényleg drága, és azt a pénzt inkább sörözd el vagy vegyél egy új szakácskönyvet.
A Vera Pizza Napolenta szövetségről és egyéb nápolyi érdekességekről a Bűvös szakács idevágó posztjában olvashatsz.